35.fejezet Mikor fény derül az igazságra...*

April szemszöge*

-Minden rendben? Mi történt? Jól vagy?-halmozott el Niall aggodalmas kérdéseivel mikor odaértem. Hirtelen egy szavát sem tudtam felfogni csak átöleltem. Érződött rajta, hogy kicsit váratlanul érte a közelségem és ez a hirtelen jött változás,de csak pár másodpercre volt szüksége, hogy reagálni tudjon. Mikor a pár perces ölelés után kezdtünk szétválni megsimítottam az arcát és csodáltam a gyönyörű kék szemeit. A Hold fénye pontosan ránk világított, kiemelve minden egyes arcvonását. A szeme csillogott, mint mindig, de értetlenséget sugárzott. Nem csodálom, hisz pár órája még én sem tudtam ki is vagyok valójában. Kezeit derekamon pihentette, testünket csak pár centiméter választotta el egymástól és arcát még mindig a kezeim közt tartottam. Jó volt újra úgy érezni a közelségét, hogy már tudom, min mentünk keresztül mi ketten. Már nem akartam tovább késleltetni a pillanatot. Érezni akartam mézédes ajkait az enyémeken. Az arcunk lassan elkezdett közeledni egymáshoz. Szemeim lehunytam és csak vártam. Nem kellett sokat várnom hisz másodperceken belül éreztem ajkait. Nem volt hosszú életű csók, de még is sokat mondó. Elváltunk egymástól és csak azt vettem észre, hogy homályosodik a látásom és az arcom nedves cseppek árasztják el. Könnyeimmel nem törődvén óvatosan odahajoltam Niall füléhez.

-Emlékszem...mindenre!-suttogtam halkan a fülébe! Kikerekedett szemekkel bámult rám és egy hang sem hagyta el a száját csak elmosolyodott és felkapott. Párszor megpörgetett, de már kezdte elveszteni az egyensúlyát, ezért jobbnak látta ha letesz. Őszintén szólva én is jobbnak láttam. Még egy gyors puszit adott a számra és bementünk a házba. Bent nem várt meglepetés fogadott. Ott voltak Niall szülei, a srácok és Greg bácsi is. Még mindig zavar, hogy hazudtak nekem, de én is tettem szörnyűségeket, és ha ők őszinték voltak velem most rajtam van a sor.

-Sziasztok!-köszöntem mindenkinek és Niall-el helyet foglaltunk közöttük. Annyi minden történt így hirtelen, hogy körülbelül azt sem tudom hol vagyok. Chris, az a kis találkozás és most ez...Miért pont most érzem azt, hogy őszintének kell lennem? Annak ellenére, hogy tudom mit akarok, az a bizonyos gombóc most is fojtogat. Mindenki kíváncsi és várakozó tekintetet meresztett rám. Egy kis idő után már kezdtem feszengve érezni magam, de egy mély levegővétellel indítva belekezdtem a kis monológomba. Mindenki figyelemmel kísérte a történetet, de az autós résznél mindenki arcán láttam egy kis döbbentséget, talán egy kis lenézést is, hisz ki hiszi el, hogy ''találkoztam'' a halott szüleimmel...És nem is a ma történt eseményeket volt a legnehezebb elmondanom, hanem, azt ami még korábban történt.

-Ha már ezeket elmondtam úgy érzem tartozom még egy vallomással. Talán ez megváltoztat mindent, sőt biztos vagyok benne, de itt az ideje, hogy mindenki megtudja az igazságot.

-April! Most meg miről beszélsz?-hajolt oda Niall.

-A megismerkedésünkről.

-Biztos vagy ebben? Talán nem ez a legmegfelelőbb alkalom.

-Szerintem pedig igen. Nem élhetünk tovább hazugságban.-Niall nyomott egy puszit a homlokomra jelezvén, hogy mellettem áll. Ezért hálás is voltam neki, ez kicsit több bátorságot öntött belém.-Először is bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől, hisz tudom ezek után fölösleges lesz, mert mindenkit csak a történtek fognak érdekelni, az már nem, hogy én mit érzek és mennyire bánom már. De megtörtént és már nem tudok mit tenni. Eddig nem nagyon kérdeztétek tőlünk, hogyan találkoztunk, de ha meg is próbáltátok mi tereltük a témát. Nem véletlenül. Ugyanis én...én raboltam el Niall-t.-ezen szavak hallatán mindenkiben megállt az ütő és a levegő megdermedt körülöttünk. Erre a reakcióra számítottam, de ez még csak most indult. Mindenki csak üveges tekintettel bámul, de érzem, hogy a szavaik szíven fognak szúrni. Maura lassan felállt és elindult felém. Szemében annyi érzelem kavargott, hogy nem is sejtettem most mi fog történni.

-Tudod te mit éltem át? Az a két hét volt életem legrosszabb két hete! Látszik, hogy apádra ütöttél hisz ő sem volt ránk tekintettel, ahogy te is csak a saját érdekeid tartod előtérben. Te ezek után még hozzá bírsz érni?-fordult Niall felé. Maura szeméből már csak az undor és a csalódottság áradt.-Egy utolsó kis ringyó vagy, aki azért ment apádhoz, hogy luxusban éljen! Te is csak ezért vagy Niall-el igaz? Csak a pénze és a hírneve érdekel, ugye?

-Anya! Most már elég lesz!-húzta el előlem Greg a nem éppen tisztán látó ''nagyanyámat''. Talán megérdemeltem ezeket a szavakat, de ne mindet.

-Hagyd csak! Az igaz, hogy szörnyű dolgot tettem, de az érzelmeim igaziak! Én nem csak a látszat kedvéért vagyok Niall-el hanem, mert szeretem! Nem úgy, mint ön! Csak játszott a nagyapám érzelmeivel,mert abban a pillanatban nem volt elég önnek egy férfi, ugye?

-Mit képzelsz te kis...?

-Na jó ebből elég! Greg jobb ha most mentek! Mi pedig jobb ha inkább felmegyünk. Akkor megbeszéljük a dolgokat, ha már mindenki feje kicsit kitisztul!-zárta le ezt a szörnyű veszekedést Niall és felhúzott az emeletre, egyenesen a szobájába!

-Tudom, hogy most haragszol. Én nem akartam, hogy ez legyen, csak kiakasztott, amit anyuékról mondott és csak kitört belőlem, de ha akarod holnap bocsánatot kérek tőlük, mondjuk szerintem semmi értelme nem lesz...

-April! Elég! Mindketten túlzásokba estetek! Csak a saját fejetek után mentetek és meg sem hallgattátok, hogy én mit gondolok.

-Sajnálom!-hajtottam le a fejem, hisz a történtek után nem bírtam olyan könnyen belenézni a szemébe, mert éreztem, hogy minden csakis az én hibám.

-Miközben veszekedtetek...lehet, hogy te észre sem vetted, de kimondtad, hogy szeretsz! Engem nem érdekel, ha ő azt gondolja, hogy csak a pénzem és a hírnevem miatt vagy velem, mert én tudom, hogy ez nem így van.-a szavai megleptek, azt gondoltam teljes mértékben az anyja mellett fog állni, de úgy látszik tényleg érez irántam valamit. Lassan elindult felém és megfogta a kezem.-Én is szeretlek és itt vagyok veled!

~Hahhi! Remélem tetszett a rész! Mivel téli szünet van megpróbálom behozni a lemaradásom és próbálok minél több részt hozni, de ehhez egy kis visszajelzésre is szükségem van. Ha úgy látom, hogy növekszik a kommentek és a pipák száma már vasárnap rakom az új részt! Nem mondok konkrét számot, csak észrevehető legyen a növekedés. Köszönöm a több mint 10ezer oldalmegjelenítést és a 31 feliratkozót!:3Xx~