34.fejezet I knew you were trouble*

April szemszöge*

-Jobb ha most mész,mert Chris nemsokára hazaér és nem szeretném,hogy megismétlődjön az,ami a kórházban történt.-akármennyire is nehezemre esik el kell küldenem,hisz ha ők ketten újra találkoznának nem hiszem, hogy annak szép következménye lenne. Az összekapásuk okát még mindig nem értem,de biztosan nyomós oka van. Niallt a mai nap folyamán nem olyannak ismertem meg, aki bárkit is bántana ok nélkül.

-Persze, én sem szeretném. Ha bármire szükséged van nyugodtan hívj.

-Köszönöm.-halványan elmosolyodtam és adtam egy apró puszit az arcára.-Szia!

-Szia!-becsuktam az ajtót és egy pillanatra mintha megállt volna körülöttem a világ. A szívem hevesen zakatolt...akár egy régi gőzmozdony,ami a legnagyobb sebességgel próbál befutni az állomásra,mert már késésben van. A testemet átjárta egy különös érzés, egyszerre hátborzongató és megnyugtató...mint amikor befekszem egy forró kád vízbe, eleinte éget, de a bőröm szép lassan átmelegszik és már nem is annyira kellemetlen. Lehunytam a szemem és hirtelen emlékképek ugrottak be, mintha azok a dolgok,amik lejátszódtak a szemem előtt már megtörténtek volna, velem. Ujjaimmal végigsimítottam ajkaimon és éreztem a forró csókok nyomát, amelyek kellemesen égették azt. Éreztem az érintését,ahogy közel húz magához és úgy tart, mintha attól félne,hogyha elenged elszállok akár egy szép álom...ha felkelsz minden  pillanatra tökéletesen emlékszel,de ahogy az idő telik minden egyes álomkép elhalványul és a végén feledésbe merül. Ez a szerelem? Az ellentétek keveredése...minden egyszerre ijesztő és kellemes...az első csók...az első ölelés...az első érintés. Az új dolgok mindig rémisztőek,de a lényeg, hogy nem szabad félni tőlük...egyszerűen csak élni kell.

-Szia édes!-suttogta a fülembe egy ismerős hang és átkarolta a derekam.

-Szia!-fordultam felé és egy lágy csókot leheltem ajkaira.

-Már hiányoztál.

-Te is nekem.-válaszoltam aranyos kijelentésére, ez talán kicsit túl fűtötte az érzelmeit. A lágy csókból átváltott egy kicsit vadabb tempóba aztán pedig elkezdte a nyakamat csókolgatni és néhol fogai nyomát is rajtam hagyta. Először kellemesek voltak az érintései, de nem volt hozzá semmi kedvem főleg akkor nem ha ilyen durva.-Chris!-mondtam ki határozottan,de mégis halkan a nevét, remélvén hogy veszi a célzást és abba hagyja, de tudomást sem vett róla.-Chris, kérlek! Fejezd be!

-Ohh ugyan, ne kéresd magad. Nincs kedved egy kis játszadozáshoz?

-Nincs!-jelentettem ki határozottan és megpróbáltam ellökni,de túl gyenge próbálkozás volt. Az egyik kezével a fejem felett összefogta a csuklóimat és folytatta, amit elkezdett. Visszataszítónak és undorítónak éreztem minden egyes érintését. Továbbra is a falnak döntve álltam és tűrtem...-Chris mi ütött beléd?

-Akarlak!-a szemei sötétebbek voltak a megszokottnál és a vágytól égve mért végig velük.

-Chris! Ne csináld ezt, kérlek!-könyörögtem könnyes szemekkel,de mintha a falnak beszéltem volna. Egy hirtelen mozdulattal letépte a pólómat és a mellem felé kezdett csókolgatni.-Szállj le rólam! Undorító vagy!

-Shhh!-állt meg egy pillanatra és mutatóujját az ajkamra helyezte.-Kérlek ne mondj ilyet! Én szeretlek!

-Akkor ezt fejezd be, kérlek!-a hangomból áradt a könyörgés,de őt ez nem hatotta meg. Az előző szavai hirtelen elröppentek és tovább folytatta,amit elkezdett. Elkezdtem kicsit rángatózni hátha gyengül a szorítása,de még erősebb lett és egy hirtelen mozdulattal neki lökött a falnak és beütöttem a fejem. Elkezdtem szédülni kicsit,de tudtam, hogy most erősnek kell lennem. Nem hagyhatom, hogy újra megtegye velem...Újra? Újra...újra. Ekkor eszembe jutott a gyenge pontja, minden férfi gyenge pontja. Megvártam a legalkalmasabb pillanatot. Kicsit felhúztam a jobb térdem és egy hirtelen mozdulattal tökön rúgtam. Hirtelen odakapott a fájó ponthoz, a háta begörnyedt és a földre borult.

-Te büdös ribanc!-nyöszörögte. Gyorsan felkaptam a kocsikulcsom és a telefonom, és kirohantam az autóhoz. Két perc múlva már a belváros felé tartottam és megpróbáltam felhívni Niall-t.

-Szia! Mi újság?

-Segíts! Ugye egy virágbolt van a házatokkal szemben?

-Igen, de miért? Mi történt? Hol vagy?

-Chris!-kezdtem volna bele,de ennél többet sajnos nem tudtam neki mondani a történtekről.-Tíz perc és ott vagyok!-letettem a telefont és erősen koncentráltam az útra. A fejem iszonyatosan sajgott, megérintettem a fájó pontot és mikor elvettem a kezem valami nedveset éreztem. Hirtelen magam elé kaptam a kezem és láttam, hogy véres. Egy pillanatra meginogtam és a látásom is elhalványult. Erősen megdörzsöltem a szemem és csak az útra koncentráltam, de minden pillanatban éreztem, hogy nem kellene sok ahhoz, hogy menten elájuljak.

''-Kicsim...kicsim!-lettem figyelmes két lágy és léleksimogató hangra, ami egyre csak ismétlődött két különböző hangnemben. Ekkor kitisztult minden és jött a hirtelen felismerés.

-Anya? Apa?-egy vakító fény és teljes fehérség borított el mindent. Olyan letisztult és megnyugtató helyre csöppentem.Rohantam volna előre,de a lábam nem engedte. Meg akartam őket érinteni, megölelni újra érezni a szeretetüket, de egy különös erő ebben megakadályozott.-Mi ez a hely?

-A mennyország. 

-És hogy kerültem ide?

-Még nem kerültél ide! Még visszatérhetsz az életbe,ez csak egy köztes állapot.-magyarázták, amikor az egyik pillanatban egy aprócska testet láttam közeledni. Ahogy egyre közeledett annál jobban kezdett rémleni honnan is ismerős és, amikor kisétált a fehér ködből egész termete elém tárult.

-Lauren!-nyújtottam felé a kezem és megpróbáltam odamenni hozzá,de még mindig sikertelennek tűnt a próbálkozásom.

-Erősnek kell lenned! Nem szabad feladnod!-a hangja még mindig csilingelő,de a tekintete üres és érzelemmentes volt.-Sokaknak szüksége van rád!

-Annyira hiányoztok!-térdeltem le tehetetlenül és tenyerembe temettem arcomat.

-Most vissza kell menned! Nem maradhatsz itt tovább.-Mondták egyszerre és elkezdtek közelíteni felém. Lassan felálltam és megpróbáltam megérinteni őket...egy másodperc...épp csak egy másodpercre érintettem meg őket és már vissza is csöppentem a valóságba. Egy hirtelen fék nyikorgásra lettem figyelmes és elrántottam a kormányt. Az autó visszakerült a szabályos sávba és tovább hajtottam a srácok háza felé.