30.fejezet Again*

April szemszöge*

-April! Beszélhetnénk?- jött oda hozzám Mr.Bieber. ''Hagyj békén Justin, nem érdekel mit akarsz mondani" kellett volna mondanom és pár percig hezitáltam is, hogy ezt mondom, de végül egy szó sem jött ki a torkomon. Elsétáltunk egy kicsit csendesebb helyre és Justin belekezdett a már előre átgondolt sőt talán betanult szövegébe.-Először is nagyon sajnálom,amit akkor tettem,de hülye voltam és részeg. Egy idióta barom, és ha lehetne visszamennék az időben és helyre hoznám, de sajnos nem tudom. Csak azt szeretném, hogy megbocsáss és talán újrakezdhetnénk.

-A pofám leszakad! Te ezt most komolyan gondoltad?

-Háát...igen.-ahogy megerősítette kérését a szemeim még jobban kikerekedtek és az állam is már a cipőm orrát súrolta.

-Először is, nagyon szép lett volna ez a bocsánatkérés ha nem mondtad volna ki azt az utolsó szót. Másodszor, pedig nem vagy egy kicsit elszállva magadtól? Azok után, amit tettél még ilyet kérdezel?

-Igen! Én még mindig érzem azt a szenvedélyes tüzet közöttünk.-lépett közelebb és megsimogatta az arcomat.

-Jesszusom, Te beteg vagy!-löktem el a kezét az arcomtól-Szerinted azok után, hogy majdnem megerőszakoltál képes leszek mindent elfelejteni és újrakezdeni veled?

-De nem tettem meg!

-Persze! Igazad van! Nem tetted meg csak egyedül hagytál egy mocskos disznóval!

-Figyelj! Nem azért hívtalak félre, hogy veszekedjünk, hanem mert bocsánatot akartam kérni és ezt meg is tettem szóval ez már csak rajtad áll.

-Ezt nevezed Te bocsánatkérésnek? 

-Az a lényeg, hogy megbántam és sajnálom!

-A bocsánatkérés elfogadva, de ez nem változtat semmin.-mondtam ki, mikor Niall jött oda hozzánk.

-Mi nem változik?-kérdezte, közben átkarolta a derekam és adott egy lágy puszit a homlokomra. Ekkor Justin tekintetén átszaladt rengeteg érzelem így nem tudtam hova rakni, hogy most mit gondolhat.

-Jah, pont arról beszéltünk, hogy Ti együtt vagytok és ugyanúgy barátok maradunk.-válaszolta Justin, ami elég váratlanul ért hisz Ő még nem is tudta, hogy együtt vagyunk, csak ez a kis jelenet világosította fel a helyzetünkről.

-Ennek örülök! Ez megér egy ölelést!-húzott össze mindhármunkat Niall, így kénytelen voltam megölelni Justint.

-Tönkre teszlek!-súgta Justin a fülembe, ettől végigfutott a hátamon a hideg.

Mikor szétváltunk egymástól Justin csak rám vigyorgott és már ment is a dolgára. Niall-el mi odamentünk a többiekhez beszélgetni. Én nem tudtam másra gondolni csak Justin szavaira ''Tönkre teszlek''. Egyfolytában csak ez a két szó visszhangzott a fejemben és azon agyaltam, hogy vajon mit értett ezalatt.

-April! Itt vagy?

-Hm? Ja, igen csak elbambultam.

-És jössz táncolni?-kérdezte a már nem józan állapotban lévő Harry. Mondjuk egy személyt sem tudnék mondani, aki józan volt, még Én sem. Jó azért nem ittam az asztal alá magam csak pár pohárkával ittam.

-Persze!-válaszoltam és már indultunk is a táncparkett felé, ami jelen esetben a nappali volt. Ekkor hirtelen elkapott egy ismerős érzés. A fejembe nyilallt egy őrjítő fájdalom és a lábaim lassacskán kezdték feladni a szolgálatot. Gyorsan belekapaszkodtam Harry-be és megpróbáltam a zenét túlüvöltve tájékoztatni helyzetemről.

-Harry! Azt hiszem rosszul vagyok. Kérlek segíts.-kapaszkodtam még mindig karjaiba.

-Rendben, de most szólnunk kell Niall-nek.

-Oké! Csak kérlek siessünk, mert nem hiszem, hogy sokáig fogom bírni.-Harry pillanatok alatt ''odarepített'' Niall-höz.

-Haver segíts! April rosszul van!

-Mi? Orvost! Most!

-Nyugi Niall! Bevisszük a kórházba addig valaki itt marad és hazaküldi az embereket.

-Én vezetek!-mondta Liam és már mentünk is a kocsihoz. A kórházba vezető úton egyik pillanatban elgyengült a testem és sötétbe borult minden.

~Hahhi! Talán kicsit rövid lett,de meghoztam a részt. És felszeretném hívni MINDENKI figyelmét arra, hogy a következő részben választ kaptok April mostani és múltkori rosszul létére, DE csak részben, mert nem lesz minden teljesen tiszta. Remélem tetszeni fog.Xx~