2013. július 8., hétfő

4.fejezet Szabadulás*


-Bemegyek a városba. Figyeljetek rá!-mondta April a két pasinak és egy ajtó csapódás után eltűnt. Már több esélyem van a kiszabadulásra így, hogy Ő elment. Csak a két tökfejet kéne valahogy kicseleznem onnan pedig szabad az utam! A semmibe... mivel azt sem tudom, hogy hol vagyok? De akkor is ha a házból kijutok onnan már csak találok valakit, aki hazavinne. Hisz Niall Horan vagyok biztos, hogy valaki haza vinne, sőt még stoppolnom sem kéne. Félretéve az ego-t...valamit ki kell találnom, de gyorsan mielőtt April visszaér. Nagyjából feltudtam mérni a házat és szerencsémre két kijárat van, ugyan az egyik a hátsókert felé nyílik,de ott is megtudok lógni. Csak ki kell várnom a megfelelő időt, mikor nem nagyon figyelnek.

-Gyere enni!-mondta Josh.
-Nem vagyok éhes.-válaszoltam egyszerűen pedig ez egyáltalán nem így volt. Majd éhen haltam.
-Le jössz és kész!-nem akarok ellenkezni szóval erőtlen testem feltornáztam valahogy az ágyról és elindultam lefelé a lépcsőn. Leültem az asztalhoz és Jack elém dobott valamit,de nem néztem meg jobban, hogy mi az, mert akkor csak még éhesebb lennék.Így hát csak néztem, ahogy tömik magukba a kaját. Mikor végeztek az edényeket bedobták a mosogatóba és leültek a nappaliba TV-ni. Szabad az utam! Ezek tényleg nagyon sötétek, de ez nekem kedvez. Felálltam az asztaltól és mivel a főbejárathoz csak a nappalin keresztül vezetett út, ahol a két nagyokos ült így a hátsó kert felé vezető bejáraton kívántam távozni. Minél közelebb értem az ajtóhoz, annál hevesebben vert a szívem, attól féltem, hogy a végén még a szívverésem miatt fognak észrevenni, olyan hangosan szólt. Már a hátsó kert felé nyíló ajtó kilincsét fogtam...a kezeim remegtek,de most le kell győznöm a félelmet. Felülkerekedtem a félelmemen. Halkan lenyomtam a kilincset és már rohantam is, Én sem tudom pontosan hova,de rohantam. Nem néztem vissza csak előre és rohantam ahogy csak tudtam. A füves rétet elhagyva már erdős rész volt, de még mindig csak a kertben voltam, mivel az egész telket egy óriási kerítés vette körül. A lábaimat sebesen szedtem egymás után, a szívem majd kiugrott a helyéről és a levegőt kapkodva szedtem. Csak azon járt az agyam, hogy most hazajussak bármilyen további akadály nélkül. Az így is erőtlen testem már fáradni kezdett, de nem álltam meg .Csak futottam, ahogy bírtam. A fáról lehullt kiszáradt fa levelek és letört kis gallyak zörögtek a lábam alatt, de nem törődtem vele mivel ezt már úgy sem hallják. Már olyan messze értem a háztól, hogy nem is láttam szabadulásom ajtaját és a két fickót sem. Fel sem tűnt nekik, hogy eljöttem, de ez csak megkönnyíti a dolgom. Miközben hátra fele tekingettem nem vettem észre egy vastag faágat és óriási sebességgel beleszaladtam. Volt egy kis találkozásom a talajjal. Próbáltam feltápászkodni, de a már így is kevés erőm még kevesebb lett az ütközés miatt. A hátam az esés közben roppant egyet és iszonyatosan fájt. Úgy éreztem, hogy a fejem mindjárt szétmegy. Gyorsan odakaptam a fájó ponthoz és éreztem valami nedveset és ez nem a verejtékem volt. Elvettem a kezem és rápillantottam. Véres volt...Gyorsan észhez tértem mivel még mindig nem voltam szabad így beletöröltem a vért a pólómba és az arcomról is nagyjából letöröltem. Ülve még kicsit nyújtózkodtam aztán felálltam. Mikor újra hátranéztem megláttam az egyik pasit az emeleti folyosó ablakában. Már észrevették, hogy nem vagyok ott szóval sietnem kell. Gyorsan tovább bicegtem mivel már a lábam is nagyon fájt a levegőt pedig zihálva szedtem. Odaértem az óriási körülbelül 2-2,5 méteres kerítéshez. Picit még vizsgálgattam, hogyan tudnék átjutni a másik oldalra. Felpipiskedtem és belekapaszkodtam a tetejébe. Nagy lendülettel felrántottam magam a lábammal pedig megtámaszkodtam. Gyorsan kapkodva lábaimat felbírtam ülni a kerítés tetejére. Visszapillantottam a ház felé és a két pasi már a hátsó kertben mászkált engem keresve. Az egyik elpillantott az irányomba...Abban a pillanatban a szívem kihagyott egyet aztán pedig hevesen vert...Észrevett. Próbáltam gyorsan leugrani, de nem sikerült. Már szaladtak felém Én nehezen, de azért mégis sietve leugrottam a kerítésről. Mikor leértem a talajra a lábamba egy erős fájdalom szúrt, de már kint vagyok. Elkezdtem rohanni mivel tudtam, hogy nem hagynak ilyen könnyen elszabadulni. Már hallottam magam mögött a hangjukat és közben szaladtam, ahogy csak a megmaradt erőmből ki telt. Már elég messze lehettem a kerítéstől és hátrapillantottam. A két fickó elég messze,de a nyomomban volt. Előrefordultam és csak egy hangos fék nyikorgásra emlékszem és egy óriási fájdalomra először csak a mellkasomnál aztán az egész testem egy nyilalló fájdalom kíséretében a földre zuhan...


~Szeretném megköszönni a  6 feliratkozót, az oldal megjelenítéseket és azt a sok bíztató kommentet. Köszönöm, hogy figyelemmel kíséritek a történetet. Remélem, hogy ez a fejezet is tetszik és remélem a folytatás is tetszeni fog.~

5 megjegyzés:

  1. Ajaj. Szegény Niall remélem megmenekül..
    Gyorsan hozd a kövit... Már kíváncsian várom.. <3<3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. megpróbálok sietni.:) és örülök, hogy tetszik.:3

      Törlés
  2. ahh en ezt nem hiszem.el. :oo h lehet egy ilyen jo blogon ilyen kevesvfeliratkozo??:oo na mind rgy a lenyeg h hanar kovit.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. amugy en.mwg rsmelem.h.nem.menekul meg... igy nen.lene izgalmas.:D

      Törlés
    2. Jajj de aranyos vagy.:3 köszönöm.:)

      Törlés