3.fejezet Őrült rajongó?*

...A Hold fénye beszűrődött a ''szobámba''. Odasétáltam az ablakhoz és felnéztem az égre. ''Hiányzik a családom, hiányoznak a fiúk és a barátaim...Az ember csak ilyen helyzetekben jön rá, hogy ezek a személyek mennyire számítanak nekünk és mennyire fontosak az életünkben. Ha ők nem lennének, akkor az életünk szürke, szomorú és magányos lenne.Nélkülük nem érünk semmit, nincs értelme az életünknek.'' A halovány csillagok és a Hold erős fénye megvilágította a hátsó kertben sétáló lányt, aki épp egy szál virággal ment oda egy kis szentély szerűséghez. Letérdelt elé és rátette a virágot. Pár percig  lehajtott fejjel ült egy helyben és csak bámult maga elé. Most szomorúnak és törékenynek látszott, nem úgy, mint ma délután,amikor akkorát lekevert annak a pasinak, hogy még az is fájt, hogy néztem. ''Nem értem, miért ilyen? Mi rosszat tettem neki, hogy Ő ezt teszi velem? Elszakít a szeretteimtől és itt vagyok egyedül bezárva. Ennek mi értelme?'' Miközben elmerültem a kérdéseimben láttam, hogy fel áll és elindul befelé. Egy pillanatra felpillantott, mintha érezte volna, hogy figyelem Őt. Gyorsan hátra hajoltam és elhúztam a függönyt, hogy ne vegyen észre, de szerintem nem voltam elég gyors. Nem nagyon törődtem vele és inkább úgy döntöttem lefekszek.

Reggel a vakító Nap fényére ébredtem, ami beszűrődött az ablak és a függöny közötti kis résen és pont a szemembe világított. Az éjszaka nem tudtam valami sokat aludni, az agyam csak járt, járt és járt. Mindenen...a világ dolgain még a legkisebb dolgokon. Meg ilyen körülmények között nem is tudnám lehunyni a szemem...teljesen kiszolgáltatott vagyok nekik. Bármit megtehetnek velem hisz nem tudok ellenkezni, vagyis tudnék de azzal csak magamat hoznám ennél is rosszabb helyzetbe.Gondolataimat a szoba ajtajának kicsapódása szakította félbe és a lány.
-Hoztam kaját, egyél!-mondta és lerakta az éjjeli szekrényre a tálcát, amin egy pohár narancslé és pirítós volt. A nyál összefutott a számban, ahogy megláttam hisz már egy napja nem ettem és nem is ittam semmit. De nem fogadhattam el. Ki tudja mit tett bele és amúgy is...
-Mikor engednek már el, végre?-kérdeztem türelmetlenül.
-Mindennek el jön a maga ideje.-mondta és újra magamra hagyott.''Ezt mégis, hogy értette? Mikor jön el az idő? Mit akar velem tenni??'' Gondolkodásom egy újabb ajtó csapódás szakította félbe,de ezúttal Jack és a másik fickó jött be.
-Itt van ruha. Fürödj meg és öltözz át!-nyújtottak felém egy kupac ruhát.
-Itt ugyan nem!-jelentettem ki határozottan pedig egy frissítő hideg zuhany jól esett volna.
-Te akartad! Josh szólj April-nek!-mondta Jack. A Josh név hallatán eszembe jutott a dobosunk és újra csak a családomon járt az eszem és, hogy ha most nem ellenkezem talán egyszer épségben visszajutok hozzájuk.
-Nahh jó rendben.-adtam meg magam és elvettem a ruhát Jack kezéből. Elindultam a fürdő felé,de megláttam egy szobát...Ahelyett, hogy engedelmeskedtem volna a kíváncsiság vágya hajtott. Bementem...Egy teljesen átlagos hálószobának tűnt. Halvány rózsaszín falai voltak. Egy nagy franciaágy és sötétbarna antik bútorok is kaptak helyet benne. A szekrények polcain családi fotók voltak. ''Egy barna hajú lány Ő lehetett April és gondolom az anyukája és az apukája. Egy boldog, szerető családnak tűntek. Vajon mi történhetett, amiért ennyire megváltozott? De engem miért érdekel egy idegbeteg, agresszív ismeretlen lány, aki mellesleg fogva tart''...Megláttam a szobában egy szekrény ajtót résnyire nyitva, hát ha már itt vagyok...benyitottam és,amit bent láttam...leesett az állam. Az ajtó teleragasztva a képeinkkel bent a polcokon pedig az albumaink,a koncert DVD, két 1D-s póló és még egy takaró is. Jézusom!! Ő egy őrült rajongó!! El kell tűnnöm innen...Ki tudja mire képes? Sok őrült rajongót láttam már, de szerintem Ő túl tesz mindegyiken. Bár idáig semmilyen jelet nem fedeztem fel rajta, ami erre utalna. De azért mégis csak jobb félni, mint megijedni. Mielőtt még bárki meglátott volna gyorsan bementem a fürdőbe. Levetkőztem és megnyitottam a csapot. A  hűsítő hideg víz simogatásnak tűnt a bőrömön. Mikor befejeztem felvettem a ruhákat,amiket hoztak és visszamentem a ''szobámba''...