1.fejezet A koncert*

A TV-t bámultam és közben a gép előtt ültem, hogy az egyik One Direction-os Facebook oldalon a legfrissebb híreket meg tudjam osztani a többi rajongóval. A Music Channel-en a News-ban(5 perces sztár hírek minden órában-szerk.megj.) épp a fiúkról volt szó így felhangosítottam a tv-t, hogy minden részletet pontosan halljak.

-A One Direction újra London-ban koncertezik! Az első harminc jegyet megvásárló személy fél áron kapja a belépőt és V.I.P. jegyet is kap, amivel a koncert után bemehet a backstage-be és találkozhat személyesen a fiúkkal. A jegyeket ma délután kettőtől kezdik árusítani.-mikor befejezte már fel is kaptam a telefonom.
-Greg! Kéne két One Direction koncertjegy a holnapi koncertre, de még az első harminc vevőben benne kell, hogy legyél.-mélyen a szívemben éreztem, hogy nem ez a világ legnagyobb ötlete, de nem tehettem mást. Már nem bírom tovább nélküle. Látnom kell Őt.
-Ne aggódj meg lesz!-mondta határozottan, amiben biztos is voltam, hogy így lesz szóval a tervem eddig sikeresnek látszik. Ő az egyetlen megmaradt rokonom, akire számíthatok és ha a nagybátyám azt mondja, hogy elintézi, akkor azt már elintézett dolognak lehet venni.
-Még kéne két embered is. Helyesbítek a két legjobb embered!
-April, ugye nem keveredtél bele valami rosszba?
-Dehogy is!
-Akkor minek két ember?
-Az legyen az Én dolgom, és kérlek ne kérdezősködj ennyit! Minél kevesebbet tudsz annál jobb, neked is és nekem is.
-Rendben, meg lesz, de ha bármi baj van nekem nyugodtan beszélhetsz róla.
-Tudom, de nem lesz semmi baj.-mondtam még utoljára és letettem a telefont. Este még beszélgettem pár Directioner-rel, akiket az oldalon ismertem meg és készülődtem a holnapi napra. Mindennek tökéletesnek kell lennie. Átgondoltam mindent részletesen. Nem lehet hibázni.

Reggel izgatottan és kicsit boldogan ébredtem, ami nem egy gyakran tapasztalható jelenség nálam, így egy kicsit Én is meglepődtem saját magamon. Megreggeliztem és felöltöztem. Már 9-kor elindultam a stadium-hoz mivel rengetegen lesznek és nem akarom kivárni azt a hosszú sort előtte, amúgy is még a nagybátyámmal és a két emberrel találkozom a közeli Starbucks-ban.
-Szia Greg bácsi.-köszöntöttem vidáman.
-Szia April, ma is ugyanolyan gyönyörű vagy, mint máskor.
-Azért nem kell túlzásba vinni, de köszönöm.
-Nahh áruld csak el minek kellenek a fiúk??-mondta már komolyabb hangszínben, amitől kicsit megijesztett.
-Semmi komoly...Kérlek ne faggass erről. Tudom, hogy mit csinálok! Bízz bennem!-mondtam neki határozottan és láttam a szemében, hogy feladja és nem kérdezget tovább.
-Olyan makacs vagy, mint amilyen anyád volt.-jelentette ki. Szavai hallatán felvillant pár emlék kép a nevelő anyámról, bár nem vér szerinti anyám volt, de azért mégis csak Ő nevelt fel, így örököltem a jó és rossz tulajdonságait is.
-Most már elég lesz a fecsegésből indulnunk kell.-mondtam és a két pasasra néztem, akiket Greg hozott, hogy segítsenek nekem. Elindultunk a stadium felé, ahol a koncert lesz már rengeteg rajongó várt, arra, hogy bemehessen, de mivel az első 30 vásárló V.I.P. jegyet kapott így őket beengedték, köztük engem is. A koncert olyan csodás volt, mint, amilyet vártam. A fiúk csodálatosak voltak, mint mindig és jól elszórakoztatták a népet vagyis a Directioner-eket. A koncert végén felhívtam a kocsiban várakozó fiúkat és szóltam nekik, hogy jöhetnek...

Niall szemszöge*

A koncert nagyon jól sikerült a rajongók fantasztikusak voltak, a színfalak mögött is jól elbeszélgettünk velük. Amikor már minden rajongó elment, még megláttam egy barna hajú lányt, aki még bent ácsorgott. Odaakartam menni szólni neki, de ahogy elindultam felé hátulról valaki lefogott és egy nedves rongyot tartott az arcom elé. A lábam gyengült, a látásom is homályosodott és egyik pillanatról a másikra minden elsötétült...